A szalakóta (Coracias garrulus) az alföldi rónák, gyepek és legelők egyik legszebb, szinte trópusi hangulatot idéző madara. A fajt bemutató háromperces videót most is saját felvételekkel készítettük el.
A szalakóta (Coracias garrulus) a szalakótaalakúak rendjébe és a szalakótafélék családjába tartozó, varjú nagyságú, rendkívül látványos madár. Egzotikus külsejével, világító azúrkék, zöldes és türkiz árnyalatú testével, valamint meleg fahéjbarna hátával hazánk vadvilágának egyik legkülönlegesebb ékköve. Repülés közben szárnyaik élénk ultramarinkék és fekete kontrasztot mutatnak, ami lenyűgöző látványt nyújt a puszta felett.
Élőhelye és táplálkozása: Elsősorban a nyílt, fás legelőket, erdőszegélyeket, öreg fűz- és nyárfákkal tarkított fás legelőket és a homoki gyepeket kedveli, mint amilyen az alföldi Kunság vagy Apajpuszta területe. Leskelődő vadász életmódot folytat: száraz ágakon, villanyvezetékeken vagy bogárhátú buckákon üldögélve figyeli a gyepek mozgását. Főként nagyobb testű ízeltlábúakkal (bogarakkal, sáskákkal, egyenesszárnyúakkal), de kisebb gyíkokkal, békákkal, pockokkal és rágcsálókkal is táplálkozik.
Szaporodása és az odúprogram sikere: A szalakóta másodlagos odúlakó, ami azt jelenti, hogy saját maga nem tud odút vésni. Alapvetően a zöld küllő (Picus viridis) és a fekete harkály (Dryocopus martius) elhagyott odúit foglalja el, de szívesen fészkel öreg fák természetes korhadt üregeiben is. A fészekalj általában 4–5 fényes fehér tojásból áll, melyeken a szülők felváltva kotlanak. Mivel az idős, odvas fák száma a modern erdőgazdálkodás és tájátalakítás miatt drasztikusan lecsökkent, a szalakóta állománya hazánkban a 20. század végére kritikusan megfogyatkozott. A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) kiterjedt, országos mesterségesodú-telepítési programjának köszönhetően azonban a faj sikeresen megmenekült a kipusztulástól, és az állomány az utóbbi években látványos növekedésnek indult.
Vonulása: Hosszú távú vonuló madár. A telet Afrika trópusi, Szaharától délre eső szavannáin tölti. Magyarországra viszonylag későn, május elején érkezik vissza, és már augusztus végén, szeptember elején útra kel, hogy megkezdje hosszú és veszélyes vándorlását.
Magyarországon a szalakóta (Coracias garrulus) fokozottan védett faj, természetvédelmi értéke 500 000 Ft. Megőrzésük a hagyományos, legeltetéses állattartás fenntartásával és a mesterséges odúk folyamatos gondozásával biztosítható.
