Folytatjuk a madárfajokat pár percben bemutató sorozatunkat. Ez a rész a süvöltő (Pyrrhula pyrrhula) élőhelyét, táplálkozását, szaporodását és életmódját ismerteti.
A süvöltő (Pyrrhula pyrrhula) a verébalakúak rendjébe és a pintyfélék családjába tartozó, fenséges megjelenésű énekesmadarunk. Rendkívül erős szexuális dimorfizmus (nemi kétalakúság) jellemzi a fajt: a kifejlett hímek melle, begye és hasa egészen lenyűgöző, élénk rózsaszínes-piros színezetű, míg a tojók tollazata jóval visszafogottabb, meleg barnásszürke árnyalatú. Mindkét nem közös bélyege a bársonyos, kékesfekete fejtetejük (amely sapkaszerűen fedi a fejüket az orrnyílásoktól a tarkóig), fekete torkuk, hamuszürke hátuk és a repülés közben szinte világító, tiszta fehér farokcsíkjuk.
Életmódja és táplálkozása: Erős, vaskos csőre kiválóan alkalmas a legkeményebb magvak feltörésére és a rügyek lecsipegetésére. Étrendje szinte kizárólag növényi eredetű: a kőris, a juhar, a gyertyán, a nyír és a különféle fenyőfélék magvait fogyasztja, de előszeretettel csipegeti a fekete bodza, a madárberkenye és a vadrózsa bogyóit is. Tavasszal, a rügypattanás idején komoly mennyiségű rügyet fogyaszt el, ami miatt a régi korok gyümölcsöskertjeiben kártevőként tekintettek rá, és vadászták. Mára azonban szigorú védelem alatt áll.
Elterjedése és a téli inváziók: A süvöltő hatalmas területen, Európa és Ázsia északi és mérsékelt övi fenyveseiben, valamint elegyes erdőiben költ. Magyarországon rendkívül ritka fészkelőként tartjuk számon, csupán néhány pár költ rendszeresen az Alpokalján és az Északi-középhegység hűvösebb fenyveseiben. Késő ősztől kora tavaszig azonban rendszeres, olykor tömeges téli vendég hazánkban. Amikor északon (Skandináviában és Oroszország európai részein) elfogy a táplálék, hatalmas csapatok kelnek útra déli irányba. Ilyenkor a süvöltők valósággal ellepik a magyarországi parkokat, kerteket, temetőket, és a téli madáretetőket is előszeretettel látogatják, ahol a napraforgómag a kedvenc csemegéjük.
Szaporodása és hangja: Évente többnyire kétszer költ. Csésze alakú, vékony gallyakból, gyökérdarabkákból és mohából épített fészkét sűrű fenyőágak közé, jól elrejtve építi fel a tojó. A fészekalj általában 4–6 világoskék, sötét foltokkal tarkított tojásból áll, melyeken a tojó kotlik, miközben a hím gondoskodik a táplálásáról. Hangja rendkívül jellegzetes: nagyon puha, halk, kissé melankolikus és bús füttyentés („diü-diü”), amelyről a sűrű lombok között vagy röptében is azonnal felismerhető.
Magyarországon a süvöltő (Pyrrhula pyrrhula) védett faj, természetvédelmi értéke 25 000 Ft. Megóvásuk és téli etetésük kiemelten fontos feladatunk!
